Mogyoró – Menedék

Valaha volt gazdám, de valamiért utcára kerültem.  Egy nap valami furcsát éreztem, elhúzódtam egy lakatlan ház udvarán egy fészerbe és ott megtörtént a csoda. 7 kis apróságnak adtam életet. Gondosan nevelgettem őket, csak annyi időre hagytam ott őket még kerestem valami élelmet. De egy idő után szerencsére volt aki észrevett és adott ennem minden nap. A picinyeim szépen cseperedtek, de már tudnak menni és  elindultak ők is megismerkedni a világgal. Igy aki etetett bennünket szólt valakinek, hogy ne hagyjanak ott, mert a kicsinyeim nagy veszélyben vannak, mert kimehetnek az útra ahol elüthetik őket.

Most biztonságban vagyunk, itt is kapunk finomakat enni, most nagyon jó nekünk.

Én csendes nyugodt kutya vagyok, nagyon örülök minden jó szónak, simogatásnak. Hiszen már régóta nem éreztem ilyet.

A babáim szépen növögetnek, hamarosan gazdi keresők lesznek, tehát elindulnak majd az önálló kis életükre.

Kérek mindenkit segítsenek babáimnak és nekem is szerető családot keresni, hogy végre megtapasztaljuk az igazi jót, hogy van saját családunk.