Valamikor régen kerültem a Marikához, tehát életem nagy részét itt éltem. Eleinte egy társam volt a Totó. Mi voltunk igazán egymásnak csak. Egy idő után többen lettünk, hiszen születtek kölykeink nagyon sokszor. Igy folyamatosan bővült a család. Volt olyan akinek sikerült gazdát találni, de mi mindig maradtunk egymásnak. Az évek alatt megöregedtünk együtt.
Gazdánk betegsége miatt bekerültünk ide az Állatotthonba. Itt más teljesen. Naponta foglalkoznak velünk, próbálják nekünk megtanitani azt, hogy nem kell mindentől és mindenkitől félni.
Kutyákkal kompatibilis vagyok, a póráztól viszont rettegek.
De félünk az emberektől is, hiszen nem is tudjuk mi az a simogatás, emberi kéz érintése.
Nekünk ezt meg kell tanulnunk.
Segitsetek kedves emberek nekünk megtanitani mi is az a szeretet, mis az családban élni, mi az hogy játszani, milyen ha pórázon sétálunk,
tanitsatok meg bennünket boldogan élni, megigérjük, hogy megháláljuk a gondoskodást és a törődést amit kapunk!!!!