Mogyoró – Menedék

Az emberi kegyetlenség újabb áldozatai vagyunk. Testvéreimmel együtt dobtak ki bennünket, nagy betontömbök alatt húztuk meg magunkat. Féltünk mindentől és mindenkitől. Éhesek voltunk, fáztunk és sírtunk a mamink után. De ő nem jött többé, elvesztettük.
Szerencsére néhány nap után jöttek kedves emberek akik egy nagy ketrecbe csaltak bennünket egy kis finomsággal, akkor már nagyon éhesek voltunk így gyorsan megadtuk magunkat.
Bekerültünk mostani helyünkre. Itt most jó nekünk, megvan mindenünk. Sőt még szeretnek is bennünket, így már nem félünk annyira. A mami még mindig hiányzik, de tudjuk nekünk már önállónak kell lennünk.
Minden érdekel bennünket, senkit nem bántunk. Az új dolgoktól meglepődünk, de amikor már tudjuk az nekünk jó akkor bátrak vagyunk. Minden kutyával kijövünk. Azért szoktunk játszani is társainkkal.Póráztól még félünk, de azt is megfogjuk tanulni.
Nagyon szeretnénk már egy családot, ahol megtudjuk milyen is az, tartozni valakihez, szeretni és szeretve lenni.
Tele energiával várjuk a gazdik jelentkezését, hogy valakinek a szeme fénye, kedvencei lehessünk!!!!