Egy kedves öregúr vagyok, Már régóta kóboroltam, sokat jártam az utcákat. Nem tudom miért kerültem utcára, csak sejtem azért mert beteg lettem. Pedig én hűségesen őriztem a házat és a gazdámat. Kedves emberek segítettek hogy jobb helyre kerüljek mint az utca, így bekerültem az Állatotthonba. Nagyon hálás vagyok ezért, és megköszönöm azt a sok szeretetet ami jelenleg kapok. Itt nem vagyok láncra kötve, a nyakam elárulja hogy eddigi életem nagy részét ott töltöttem. Élvezem a szabadság minden pillanatát, és bízom abban hogy sokáig megtehetem még ezt.
Pórázon megyek szépen lassan öregesen, társaimmal nem igazán jövök ki, csak a velem egyméretű szukákkal.
Emberekhez azonban nagyon ragaszkodom.
Nagyon szeretnék még boldog lenni, ismét házat őrizni, egy kis kert, egy meleg hely, egy puha takaró és a legfontosabb egy szerető gazdi. Ugye sikerülni fog?