Engem és testvéreimet elhagyatva találtak meg egy omladozó romos lakatlan háznál. Az éhes sírásra lettek figyelmesek. Azonnal megkerestek minket és segítséget hívtak. Míg kiért a segítség az egyik segítőm elszaladt haza ételért és vízért. Hál istennek semmi betegség jelét nem mutattuk akkor sem és most sem. Nagyon örültünk a segítségnek főleg az ételnek és a víznek. Nem vagyunk sem félősek sem agresszívak. Tipikus kölykök vagyunk tipikus rosszasággal. Kijövünk egymással. Pórázt nem ismerjük, de az embereket imádjuk. Semmilyen nemű félelem nincs bennünk az emberek iránt sem. Várjuk igazi családunkat ahol még nagyon sokáig biztonságban élhetünk.