Volt nekem egy gazdám, nagyon szerettük egymást. Gazdim idős és beteg volt, de jó volt vele, együtt éldegéltünk bent a lakásban. Én még kicsi voltam amikor hozzá kerültem. Azért vittek oda, hogy ne legyen egyedül. De egyre betegebb lett és elvitték a kórházba. Én csak vártam ott egyedül. Egyszer jött a rossz hír, hogy ő már nem jöhet ki a kórházból soha többé. Nagyon szomorú lettem, hiszen nem láthatom többé a gazdim. Tudjátok mit éreztem ekkor? Teljesen összeomlottam.
Igy kerültem be az Állatotthonba. Itt megvan mindenem a gazdin kívül.
Csendes, nyugodt kutya vagyok, mindenkivel kijövök. Pórázt nem ismerem, de megtanulom majd azt is.
Nagyon szeretnék ismét egy szerető családot magamnak, hiányzik a gazdi szerető simogatása, ölelése. Ugye sikerül még nekem családot találni?
Segítsetek nekem ebben.