Volt gazdám akivel rajongásig szerettük egymást. Mi voltunk csak egymásnak, kicsi korom óta voltam vele. Bent éltünk a lakásban, de napközben kint szaladgálhattam az udvaron. De gazdám sajnos meghalt októberben. Édesanyja magához vett, de a mami nem bírta feldolgozni, hogy meghalt a fia, sajnos elment a fia után a szivárványhídon túlra. Itt maradtam árván, egyedül.
Senkim sincs, pedig volt mindenem. Sírtam sokat, mert nem tudtam mi lesz velem. De nem hagytak ott, szóltak az Állatotthonnak és így kerültem ide.
Továbbra is nagyon szomorú vagyok, de bízom abban hogy hamarosan rám talál újra a boldogság, és ismét lesz szerető családom.