Mogyoró – Menedék

6 évig a világ legboldogabb kutyája voltam. Kölyök koromban örökbe fogadtak innen az Állatotthonból. A mami és a papi nagyon vigyáztak rám, szerettek, gondoskodtak rólam. Együtt éltünk a házban, én mindig ott voltam ahol ők. Nagyon szerettük egymást. Megtanitottak mindenre. Pórázon is tudok sétálni. A fajtársaimmal is jól kijövök. Sőt a cicákat sem bántom, hiszen volt két cicánk is.

A boldogságunkat beárnyékolta a mami betegsége. Sajnos egyre rosszabbul lett, sokat volt kórházban, de legalább a papi itt volt nekem. De egy nap nagyon rossz hírt kaptunk. Mami elment, örökre. A papi sírt nagyon, magához ölelt és azt mondta hogy ő nem tud élni mami nélkül. Én ezt nem értettem akkor. Két nap telt el a mami halála után és akkor nagy baj történt ismét. A papi is elment, örökre. Akkor megértettem hogy mit is mondott nekem.

Teljesen összetörtem én is. Menni akartam utánuk, nekem ők voltak a mindeneim, nagyon szerettem őket. Napokig nem ettem.

De a szomszédaink tudták, hogy régen honnan hoztak a gazdáim és így szóltak az Állatotthonnak, visszakerültem. Itt próbáltak rám nagyon figyelni és vigyázni rám. Még most is szomorú vagyok, nagyon hiányozik a mami és a papi. De azért már vannak pajtásaim is, akikkel együtt töltöm a napjaimat.

Nagyon vágyom ismét a boldogságra, remélem sikerül és lehet még ismét szerető családom.

Segítsetek nekem kérlek!