Valaha régen már voltam az otthon lakója. Akkor szerencsésnek mondhattam magam, hiszen rám talált a boldogság, lett egy szerető családom. Boldog voltam velük.
Ez a boldogság azonban elveszett, nem tudom miért és hogyan, de egyszercsak az utcán találtam magam. A megtalálóm tett fel rólam hirdetést, de nem jelentkezett értem a gazdim, biztosan nem szeretett már, de legalább mondta volna meg nekem. Igy ismét bekerültem az otthonba.
Az embereket imádom, pórázon is jól közlekedem.
A fajtársaimmal azonban nem igazán jövök ki. Kanokkal egyáltalán nem, de a szukákat is megválogatom.
Előző családommal kertes házban éltünk, így szeretném ha ismét sikerülne egy kis kertes ház udvarán boldogan élni új gazdáimmal együtt.