Mogyoró – Menedék

Volt szerető gazdám, aki mellett igazán boldog voltam. A sors úgy rendelkezett, hogy gazdim beteg lett és sajnos kómába esett. A fia Ausztriában dolgozik, így én 4 napig egyedül voltam, nem kaptam se inni se enni. Már teljesen kétségbe voltam esve, amikor egyszer csak csörrent a kulcs a zárban és megjelent a gazdám fia. Nagyon megörültem neki, kaptam gyorsan enni is és inni is. Utána még sétálni is elmentünk.

Közben telefonált folyamatosan, majd egyszer beültünk az autóba és elindultunk. Péter elmagyarázta nekem, hogy a gazdám már nem jöhet vissza hozzám, sajnos ő az otthonába nem tud elvinni magával, így nem maradt más, mint hogy segítséget kért az Állatotthontól, melyet megkapott. Megérkezésünkkor már vártak és szeretettel fogadtak engem. Mindenki figyelt rám, majd egy kis film is készült rólam. Péter elköszönt tőlem, majd miután láttam a könnyeket a szemében én is nagyon megszeppentem. De megértettem, hogy egyelőre itt lesz az új otthonom.

Most nagyon szomorú vagyok, de bízom benne hogy lesz hamarosan új szerető családom, ahol bevethetem bájaimat. Tudok nagyon jól sétálni pórázon, a fajtársaimat is szeretem. Sőt az alap vezényszavakat is ismerem. Gazdám megtanított mindenre.

Remélem rövidesen ismét boldog gazdis kutya leszek, mert most nagyon szomorú vagyok. Nagyon vágyom az emberek közelségére, hiszen eddigi gazdám mindig simogatott és maga mellett tartott.