Mogyoró – Menedék

Boldogan éldegéltünk gazdámmal a falu széli kis otthonunkban. Gazdám már nem volt fiatal. Egyre gyengébb lett, nap mint nap jött hozzá valaki aki segített neki. De egy nap a gazdi nagyon rosszul lett és elvitték tőlem. Egy ideig én még őriztem a házat, de kiderült hogy a gazdi egy otthonba kerül és onnan már nem jöhet vissza a mi kis otthonunkba. Nekem tehát mennem kellett onnan. Igy kerültem mostani otthonomba. Nagyon szomorú voltam, alig ettem, beteg lettem, de itteni gondozóim nem hagytak magamra, vigyáztak rám és meggyógyítottak.  Mára már jól érzem magam.

Pórázon tudok sétálni és fajtársaimmal is kijövök.

Eleinte van hogy kicsit morgok azokra akiket nem ismerek. De amikor már tudom hogy nem akar bántani akkor barátkozom az emberekkel is.

Nagyon szeretnék még egyszer az életben  valakinek a hű társa lenni!