Mogyoró – Menedék

Nem tudom hogyan és miért kerültem ide az országút szélére. Baktattam az úton, hátha egyszer megszán valaki és segít öreg megfáradt lábaimnak és testemnek.
Egyik reggel megtörtént a csoda.
Megláttak és megfogtak, nem hagytak tovább az út szélén. Már nagyon el voltam keseredve. Fájt mindenem, éhes és szomjas voltam, de nagyon.
Néztek bennem valami chipet ugyan, de nem találtak sehol. Igy maradtam itt. Nekem itt most nagyon jó, mert kapok rendesen enni is és inni is, vigyáznak rám és még meg is simogatnak, szeretgetnek. Ez fantasztikus jó érzés nekem!
De sok fajtársammal vagyok itt, így sajnos kevés idő jut rám, ezért öreg napjaimra nagyon szeretnék egy saját gazdát, aki csak engem kényeztet. Persze én meg vigyázok Ő rá.
Mindenkivel kijövök, nem bántok senkit. Póráz nem a legjobb barátom, de azért tudok kicsit sétálni pórázon is.

Kérek mindenkit segitsen nekem egy igazi szerető családot keresni, akik bearanyozzák a napjaimat.