Smiley még kölyök korában került hozzánk. Sajnos nagyon korán megtanulta milyen az ha senkihez nem tartozik, senki nem szereti. Az utcákat rótta egyedül. Sovány volt, tele élősködővel. Miután bekerült hozzánk rendbe tettük őt, de valahogy eddig senki nem figyelt fel rá. Pedig nagyon várja már ő is a gazdit. Ha valaki elmegy a kennele előtt, sóvárogva nézi az embert, hogy hátha ő lesz a szerencsés és őt választják. Sajnos eddig mindig csalódnia kellett.
Smiley kicsit félénk, de aki ismeri tudja hogy igazán kedves kutya. Fajtársaival jól kijön. Pórázt sajnos nem ismeri.
Készen áll arra, hogy nyisson az emberek felé és végre megtalálja az igazi hű társát az életben.