Mogyoró – Menedék

Nem tudom mikor és hogyan, de elveszítettem a gazdámat.  Hosszú ideig kóboroltam, bandukoltam az országúton. Éhes és szomjas voltam, már nagyon el is fáradtam, de próbáltam menni, hátha egyszer megtalálom a gazdámat. Egyszer  megállt mellettem egy autó és végre valaki hozzám szólt, adott egy kicsit enni és felvett az útról, nem hagyott ott magamra. Elhoztak ide a mostani otthonomba. kerestek itt bennem valami chip félét, de nem találtak, így maradnom kellett. Nem is bánom, hiszen itt kapok rendesen enni és inni, már híztam is amióta ide kerültem.

Vannak társaim, akikkel elütjük a napokat, néha még játszunk is egy kicsit. Minden fajtársammal jó kijövök. Pórázon nem nagyon tudok sétálni, de rajta vagyok az ügyön, hogy megtanuljam azt is.

Nem vagyok már fiatal, de a szivem az hatalmas és nagyon tud még szeretni!

Nyugodt kutyus vagyok, nem ugrálok, csak bújok.  Bújnék hozzád új gazdim…. kérlek erre a kisidőmre vigyél Magadhoz… szépítsd meg azt a pár évemet, majd meglátod milyen jó kutyád leszek!