Volt nekem egy gazdám, aki azért tartott, ráadásul láncon, hogy ne legyen egyedül. Naponta annyi öröm ért, hogy kaptam enni és akkor megsimogatta a fejemet. Egy idő után megunt, már nem kellettem neki és bekerültem az Állatotthonba. Gazdám szerint sok baj volt velem.
Eleinte nagyon féltem, persze új hely új emberekkel. De idő után már csak megszokásból morogtam még mai napig is. én így kommunikálok.
Fajtársaimmal kompatibilis vagyok, sokat játszunk, pórázon szeretek sétálni. Élvezem a szabadságot, hiszen a lánc ahol eddig éltem sok mindenben akadályozott.
Szeretnék újra boldog lenni, az álmom egy kert ahol boldogan szaldgálhatok társaimmal, gazdim oldalán sokat sétálni.
Remélem az álmaim hamarosan valóra válnak.