Társammal róttam az utakat. Éhesek voltunk, fáztunk, de sokáig úgy tünt, hogy senki nem segít nekünk. Egyszer azonban megállt egy autó és megszólítottak bennünket. Mi boldogan szaladtunk oda, azt gondoltuk hogy haza kerülünk. Igen elhoztak bennünket egy helyre, ahol megnézték van-e bennünk valami chip féle, de nem volt. Azt mondták, hogy így nem tudják ki volt a gazdánk, ezért itt kell maradnunk.
Sajnos nem hiányoztunk otthonról, mert nem keresett bennünket senki sem. Itt most megvan mindenünk a szerető családon kivül.
Azóta már kaptunk chipet is és oltásokat is. Vannak pajtásaink is akikkel elütjük a napokat, este pedig szerintem mindannyian egy igazi szerető gazdiról álmodunk.
Az embereket szeretem, barátságos,mindenre nyílt vagyok. Fajtársaim közül a szukákkal jól kijövök, a kanokat azonban megválogatom. Pórázon nemtudok sétálni. Megfontolt vagyok, megnézem kinek mit csinálok meg, de ugyanakkor nagyon szeretnék megfelelni leendő családomnak.
Álmom egy kis kertes ház, ahol sokat szaladgálhatok az udvaron, de ha elfáradok, akkor gazdáimhoz bújva megpihenhetek.